Carnatic music / Karnatik zene

      Az indiai klasszikus zene két nagy hagyományt foglal magában: a jórészt észak-Indiában a mughal uralom alatt (isz.16.sz-tól) elterjedt Hindusztáni zenét, és a Dél-Indiában virágzó Karnatik zenét. Mig a hindusztáni zene kialakulásában a perzsa zenei világ erőteljes hatást gyakorolt az indiai tradicióra, addig a karnatik zene külső befolyástól mentesen megőrizte indiai-hindu zenei identitását.

      A Karnatik Zene egyedülálló értékei:

      -A karnatik zene -mélyen gyökerezve a hindu hagyományban- bhakti központú, az az a zene és az ének a vallásos/spirituális törekvés kifejezője.
      -Mély spirituális indittatásából eredően a karnatik zene szöveg és dal központú, ahol a szöveg a hindu filozófiából, szent iratok (puránák,itihászák,upanisádok) hagyományából merit ihletet, vagy közvetlenül fejezi ki a zeneköltő vallásos odaadását.
      -A karnatik zene gerincét adó dalirodalom (kriti) általában tamil, telugu, kannada vagy szanszkrit nyelv valamelyikén iródott.
      -Egy hagyományos karnatik zenei koncert fő előadója az énekes, akit egy mrudangam (dél-indiai ütőhangszer) és egy hegedű játékos kisér az énekes bal és jobb oldalán ülve. Az együttest kiegészitheti más ütőhangszeres is,mint kandzsira(tamburin), ghatam(agyag-korsó), moharsing(doromb).
     -A karnatik zene kriti-irodalmát és dalközpontúságát a hangszeres zene is követi. Dél-India ősi hangszere a vina (pengetős hangszer) szintén szólószerepet tölt be a koncerteken, de gyakori a hegedű és bambuszfuvola szólókoncert is- természetesen ritmushangszeres kisérettel. Dél-India templomai bővelkednek hangszerükön játszó zenészek ábrázolásában.
     -A karnatik zenében a komponált zene (kalpita szangita) és az improvizáció (manodharma szangita) egyforma súllyal kap helyet.Egy koncert során számos dalformát és műfajt hallhatunk a hosszabb művektől a rövidebb lélekzetűekig, a könnyed hangvételűtől a fajsúlyosig (varnam, kriti, padam, tillána), mig az improvizáció -az egyes dalok érzelmi és gondolati tartalmát kiemelve- szintén gazdag változatosságot mutat a rága-bemutatástól (rága-alapana) a szolmizációs és szöveges improvizáción át (kalpana-szvara, nirával) egészen a ritmushangszer önálló improvizativ betétjéig(taniávartanam).
     -A karnatik zene a Rága (a zene melódikus részét meghatározó koncepció) és Tála ( a zene metrikai/ritmikai összetevőjét meghatározó koncepció) alappilléreire épül. A dél-indiai rágák és tálák több, mint ezer évesek a pálmalevelek és a templomi domborművek tanúsága szerint.
     -A karnatik zene élő zenei nyelv, évezredes tradiciója a 21.sz-ban is tovább virágzik. Zenei központja Csennáj (Madrász), ahol a hires Decemberi Zenei Fesztiválon (December Season, Margazhi Uttsavam) művészek százai lépnek fel a koncerttermekben (szabhá). Indián kivül az Egyesült Államokban, Angliában és Ausztráliában is redszeresen hallható a karnatik zene koncerteken és fesztiválokon.